És még egy év eltelt...és még mindig....

dohányzom :( Pedig most már tényleg illő lenne letenni, de megmondom őszintén, nem is próbálkoztam az utóbbi időben a leszokással. Most viszont újra előkerült a téma, megint nekifutok majd. Bár a módszert még nem tudom, de szemezgetek a hipnózissal, ami régebben is szimpatikus volt, és elég jó eredmények várhatók tőle. És ha sikerülne valakinek belém beszélni transzos állapotomban, hogy nem akarok dohányozni, fúj, cigi, és nincs rá szükségem, akkor talán sikerül... mert sajnos még mindig a lelki része a legnehezebb... :(

Húúúúúúúúúú de rég nem írtam :D

Na, hát most jutott eszembe, hogy ezer éve nem írtam :D sajnos még mindig dohányzom, de még mindig foglalkoztat a leszokás, csak mostmár tényleg neki kéne állni :) ha nekiálltam, írok ismét ide :) hátha végre sikerül leszokni :)

Régen írtam...

Semmi extra nem történt azóta, hogy nem írtam, átdohányoztam 1 hét balatoni nyaralást. Most meg elfelejtettem az azonosítómat és a jelszavamat annál a webáruháznál, ahonnan a kudzu-t rendeltem, és most nem tudok rendelni..... :(
Megkaptam egy nevet, aki győrben hipnózisokat csinál, de még nem mertem felhívni, meg kb 60 ezer ft lenne a kezelés, ha nem több.....

Van ez így...

Na, hát eddig már sok "utolsó"cigim volt, márc 14 óta, de ma is elszívtam az utolsót (?)-legalábbis a dobozban biztos az utsó volt-. Már a reggeli kávéhoz nem is annyira hiányzik, ma is csak melóba beérve lett nagyon hiányérzetem. Talán mert ott az a kikapcsolódás, hogy kiülök egy cigire, és közben csak nézek ki a fejemből. Itthon pedig elég jól el vagyok nélküle, bár egy doboz madártejes jégkrém segít a dolgon :). Melóban is ki kéne találnom valamit, ami megfelel a cigiszünetnek, mert kiülni nagyon szeretek. Egyébként ma nem esett jól egyáltalán a cigi, csak a megszokással van nehéz dolgom....hát igen, sajnos elég makacs módon ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, minden másban is, nehezen tűröm a változást. Ma is keresgéltem a neten, és a kudzu tablettáról megint sok jót olvastam. Nekem már csak egy hétre való van, meglátjuk, az mire lesz elég.......
A lényeg, hogy még mindig nem adtam fel :)

Nem ment jóóóóóóól

Hát igen, az elhatározásom múltkor sem lehetett túl sziklaszilárd, mert csak folytattam a bagózást. Mostmár még rossszabb dolgokat is tapasztalok a cigi miatt. Tegnap este a lábaim mintha szét akartak volna robbanni, állandóan begörcsöl a lábam, és én ezt nem szeretném többet érezni. Hát igen, az ereket tönkrevágja a cigi, ez előbb -utóbb bekövetkezik mindenkinél, aki ennyit dohányzik. Úgy döntöttem, megint megpróbálom, és mostmár nem érdekel, ha szenvedek, de muszály megcsinálni, mert egy ilyen vacak miatt nem akarok ennyit szenvedni. Igazából tényleg semmit nem nyújt, csak beképzeljük magunknak. Viszont amit elvesz, az nem képzelgés, és nem ér annyit az egész, hogy emiatt ennyire rossz dolgok történjenek. Biztos, hogy kínlódni fogok, akármennyire is próbálom pozitívan felfogni a dolgot. Az biztos, hogy magunknak nehezítjük meg, azzal, hogy siránkozunk, mennyire jó lenne elszívni egy cigit. Pedig ez csak egy drog, amit azért kívánsz, mert rászoktál. Hát ez van, de próbálkozni muszály................

Újra nekifutok?!?!

Tegnap is megpróbáltam nekifutni, egész jól viseltem, este 6-kor elszívtam az utsót...aztán ma melóba beérve volt a gond....de nem az elvonási tünetek miatt, mivel beszedtem a kudzu tabit (már alig van benne, annyiszor hittem azt, hogy leteszem...), inkább a megszokás miatt, mert elóban valahogy nehezebb nem cigizni. Nem is a stressz miatt, csak úgy megszoktam, hogy kiülök a padra cigizni. itthon pedig elég jól elvagyok cigi néélkül, de a meló mintha teljesen másik élet lenne... most elszívtam az utsó szálat a dobozból, és gondoltam, újra nekifogok. talán (?) július 16 (ma) lesz az én második szülinapom (???). Pedig a tabletta annyira mérsékeli az elvonási tüneteket, amik igazából nincsenek is, csak idegesség, nyugtalanság formájában.... csak a megszokás...hát igen, a könyv(és a cd-is) is írja, hogy a lelki függőség a nehezebb. De egyik barátnőm szerint, aki a mágneses bigyóval szokott le egy időre, azt mondta, egy hét után már olyan, mintha sosem cigizett volna, tehát nyilván csak az első pár nap a fura. Ezért bízom abban, hogy most hétvége jön, azaz van 2 napom szokni a dolgot (ha bírom), és akkor a meló csak a 3. nap, addigra kicsit talán jobban belerázódok a nemdohányzásba. Bár nincs túl jó kedvem, de ez nem a cigi miatt van, a meleg főként, ami miatt depis lettem, de persze ez is nehezíti a dolgot. Igazából muszály megpróbálnom, mert nem akarok sem rákos, sem egyéb dögvész áldozata lenni. A pénz nem motivál a leszokásban, mivel így is úgy is előteremti az ember, ha cigire kell, ha megmarad, akkor meg úgyis elköltöm, szóval ez csak hosszabb távon lényeges. Tulajdonképpen most nincs is túl nagy motivációm, de megpróbálom, csak úgy. Hátha most van az én időm, és mivel ha a max 3 hét eltelik, és kipusztul az agyamból a nikotinéhség, akkor már nem lesz ilyen nagy a hiányérzet, és a szokást is át lehet fordítani. Csak az a nem mindegy, hogy kapok-e levegőt, meg kihullik-e a hajam, meg beszürkül-e a bőröm, meg ráncosodik-e..... stb stb.
Végülis, bár még kicsi voltam, amikor nemdohányos voltam (kb 14 éves koromtól cigizek), éltem én cigi nélkül valaha...és nem volt rossz. És valahol tényleg szánalmas dolog, hogy csak akkor jó a nap, akkor finom a kávé, akkor jó a tv-zés, ha van hozzá cigi. Persze, van egy feelingje, ha rágyújtunk, csak az vele a baj, hogy először elég napi 1-2 szál, aztán egyre több kell, aztán már egy doboz sem elég, és szép lassan láncdohányos leszel (ez elkerülhetetlen, én tudom!). És ha belegondolsz, hogy egy bulin, vagy a haverokkal beülve valahova, szinte megállás nélkül cigizel. De nem ugyan arról beszélgetnétek, ha nem gyújtasz rá, és nem lenne ugyanolyan jó a zene, vagy a hangulat? A cigi ezen nem változtat, csak a tüdőd szinén. Meg az agyadon, mert ez egy teljes agymosás, elhiszed, hogy egy buli, egy kávé, egy traccsparty nem lenne ugyanolyan jó cigi nélkül, és azt hiszed, csak cigivel lehet teljes az életed. De akkor hogy a fenébe lehet, hogy a nemdohányosok is tök vígan elbulizgatnak, beszélgetnek, piáznak, kávéznak, élnek???? És ők valahogy sokkal jobban tudnak örülni mindennek, mert nem attól függ, hogy jó -e valami, hogy cigizhetnek-e hozzá.... szóval milyen érdekes dolog is ez. Azt hisszük, cigi nélkül már semmi nem lenne ugyan az, pedig még sokkal jobb lenne. Mert az ember sokkal szabadabban csinálhat bármit , ha közben nem kell attól rettegnie, hogy mikor, hol, hogyan tud rágyújtani. Hát normális vagyok én, ha meg sem próbálok szabad lenni?!?!?!

Mindent a cigi irányít

Sajnos ez igaz. A dohányosnak minden a cigi körül forog. De ha belegondolunk, ez olyan, mint egy állandó rémálomban élni. Majd megcsinálom, csak előbb egy cigi... és egész nap ez megy.... és persze levegőt alig kap az ember, nincs energiája semmihez, csak ücsörögni és cigizni, aztán közben trombózis alakul ki a lábadban, az ereid tönkremennek, kialakul a folt a tüdőn, de megéri, mert dohányozni olyan jó, és persze megéri a saját magunk tönkretételére egy csomó pénzt kiadni, mert nem baj, ha kajára nem marad, csak a cigi legyen meg, mert ha nincs, az katasztrófa....szörnyű katasztrófa, hogy addig is kapunk levegőt, és tisztul a tüdőnk, és nem pörög fel halálosan a szívünk, és nem mérgezzük magunkat, de ez katasztrófa, mert a cigi az létszükséglet.....igen, ezt érzi egy dohányos, ezt teszi magával egy dohányos, a saját haláláért, a rákért, trombózisért, szívrohamért, energiátlanságért, idő előtti ráncokért.....minden rosszért kifizet egy halom pénzt, és persze el is hiszi, hogy milyen jó az a tetves cigi, és megéri. Megéri megölni magunkat?