Ez a mocskos cigi

Hát, igen, nem volt túl sok kedvem írni mostanság, természetesen mindig felidegesített valaki ("köszönet a férfi nevű baktériumoknak"-Csak szex és más semmi c. filmből idézve), nehogy stresszmentesen átvészeljem a dolgot, és ne gyújtsak rá. Mire nem jó az embernek, ha van valakije, mintha direkt akarna felidegesíteni, hogy nehogy sikerüljön leszokni. De most már szót sem érdemel, aki ilyen szemét, az legyen boldog magával, és örüljön, hogy tönkreteheti az ember boldog nemdohányos napját. Ez van, a puding próbája az evés, én már 3,5 éve ettem ezt a pudingot, és úgy tűnik megromlott, bár az is lehet, hogy sosem volt jó a szavatossága...........
Nem baj, próbálkozom tovább...már csak azért is.....és akkor is leszokok a cigiről.... egyébként ma reggel azt hittem nem bírok felkelni, annyira szúrt a szivem, féltem, hogy ott maradok, hát köszönjük kedves cigaretta, igazán "élvezetesek" a mellékhatásaid!!!! A gyönyörű vadiúj ráncaimról nem is beszélve, amik pár hete még nem voltak az arcomon. Milyen jó is a cigi, igaz? Ha nincs, felidegesít, ha van, még idegesebb az ember, több ráncot okoz, mint húsz év házasság, és mi idióta cigifüggők, akik elhisszük, hogy ez mennyire jó dolog, még fizetünk is érte (nem is keveset).
Egyébként a könyv azt írja, hogy kb 3 hét , míg a nikotin nagy része kiürül, de érezhető elvonási tünetek csak kb. 1 hétig vannak (idegesség, üresség és pánik szerű érzés, de semmiképp sem fájdalom). Szóval egy rosszabb hét megér ennyit, csak hát marha nehéz elszakítani a cérnát, az ember mindig próbál visszakapaszkodni, nehogy leessen, holott, tudjuk, hogy az "ismeretlen"az nem is olyan rossz...

"Nem remélni, hanem...

...tudni kell, hogy vége a dohányzásnak", ezt a fontos utasítást hagytam figyelmen kívül a könyvből, és hagytam magamnak, hogy előre félje, mikor milyen alkalmat (pl. múltkor, Luki, amikor mentem hozzátok)hogy fogom kibírni cigi nélkül, és szinte már előre eldöntöttem, hogy úgyis rágyújtok majd, de utána leszokok. Igen, egy dohányosnak ilyen félelmeket okoz a cigi. Már előre nem engedtem magamnak, hogy örüljek a nemdohányzásnak, mert már előre betápláltam az agyamba, hogy ez vagy az nem lesz olyan jó cigi nélkül. Azt kell eldönteni, hogy nem félünk tovább. Hiszen olyan ok egy dohányosnál mindig történik, ami miatt rá kell gyújtani (rossz hír, jó hír, vagy csak egy kávé) szóval, ha előre attól rettegünk, hogy ma jó, és boldog nemdohányos vagyok, de mi lesz holnap ha ez meg az lesz, akkor már eleve kudarcra van ítélve a leszokási kísérlet. Szóval megint beleolvastam a könyvbe, már rég tettem ezt (kb. két hete), és most úgy döntöttem, ha szenvedek, ha nem , elszívtam az utolsó cigit ma, és nem érdekel mi lesz, mert tudom, hogy csak nyerhetek vele, egyszerűen nincs szükségem a dohányzásra (igazából senkinek sincs) és ha kell, naponta ezerszer mondom el ezt magamnak. Hiszen okok mindig lesznek, amikor rá kéne gyújtani, de ha ettől rettegek, sosem tudok leszokni, és élvezni a nemdohányzás örömeit. Eddig úgy álltam hozzá, mintha valami rettenetes hatalmas dolgot kéne tennem, ami majd nehéz lesz, de ezzel csak magamnak nehezítem meg, mert bár tényleg óriási dolog letenni a cigit, de pozitív értelemben, és nem kell mindent ennek alárendelni, csak tovább kell lépni, mintha mi sem történt volna. Én valahol legbelül tragédiaként kezeltem, de ha elhisszük, hogy könnyű, akkor lesz tényleg az. Ha előre rettegünk, hogy mennyire nehéz lesz (én pl. órákig nézegettem az elektromos cigiket a neten, hogy hátha nem sikerülne, akkor veszek olyat), mert ezzel azt üzened az agyadnak, hogy úgysem fog sikerülni. Egyszerűen csak élni kell tovább, nem előre a túlélési stratégiákat kidolgozni, mert azzal csak aláássuk a módszer lényegét, azaz az igazságot: KÖNNYŰ LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL, CSAK SAJÁT MAGUNK NEHEZÍTJÜK MEG!!!!!!
Szóval most úgy döntöttem, tojok a cigire, és nem hagyom, hogy ő uralkodjon rajtam, csak élek tovább, és elviselem azt a max. 3 hét elvonási periódust, és megpróbálom élvezni azt, hiszen ez nem egy szörnyűség, ami megnehezíti hátralevő életünket, hanem egy csodálatos dolog, ami jobbá tesz mindent. De ha az ember csak ül, és sopánkodik, hogy úr Isten, most mi lesz velem, akkor sosem lesz jobb. Egy kis elvonási-játékot (a gyújts rá érzést) el kell viselni, sőt, akár örülhetünk neki, mert ez azt jelenti, hogy a nikotin ürül, és haldoklik a "bestia"

Eddig nem ment túl jól

Szóval, még mindig bagózok, valahogy mindig rávisz a kisördög, hogy bemenjek cigiért a boltba. Hát sajna ez van, de nem adom ám fel, nem akarom kinyírni magam ezzel az ócska cuccal. Már az is nagy dolog, hogy eddig eljutottam, aránylag fiatalon, hogy le akarjam tenni. Bár érezhető volt a hátránya, nehezen kapok levegőt, stb., de sokan csak akkor gondolkodnak el, hogy le kéne szokni, amikor már van valami komoly baj. Hát én addig nem akarok eljutni, vagy így, vagy úgy még az idén le kell szoknom, nem akarok 11. "évfordulót" ezzel a "kedves segítőtárssal" (=mocskos büdös gyilkos). Meg már mérges is vagyok, hogy ennyi ideje bagózok, mert próbáltam belegondolni, de megijedtem számolás közben, hogy eddigi életemben hány szál cigit szívtam. De most kiszámolom! Az első 2-évben átlag napi 2-3 szálat, az = 1825 szál, utána a 3.-4. évben kb. napi 9 szálat = 6570 szál, az 5.-6. évben 1 doboz/nap =14600, azóta pedig az uóbbi 4 évben átlag 35 szálat (néha kevesebbet, néha többet)= 51100. Azaz összesen eddig kb. 74.000 szál cigi eddig (szerintem több, ez a minimum, amit biztos elszívtam), nem vicc, 74 EZER!!!!!! Pedig apránként fel sem tűnik az embernek, "csak még egy szál.....bla-bla-bla. Minden esetre elgondolkodtató, milyen ocsmány fekete lehet szegény tüdőm, csoda, hogy még kapok levegőt. Úgyhogy a kezdeti kudarcaim ellenére nem adtam fel, mert MUSZÁLY LESZOKNOM, HA ÉLNI AKAROK! Más sokkal kevesebb cigivel kap rákot, ki tudja, évek óta nem merészkedtem a tüdőszűrő közelébe sem, mert félek, mi derülne ki. A vicces (inkább szánalmas) hogy kb. 15-16 évesen, amikor még "alig" cigiztem, megmérték egyszer a tüdőkapacitásomat, és már akkor is vészesen kevés volt az, amennyi levegőt ki tudtam egyszerre fújni. Azt mondták, a tüdőkapacitásom egy kisgyereké.... akkor most milyen lehet? Bele sem merek gondolni. Szóval ez már lassan nálam is élet-halál kérdése. Ha egyedül továbbra sem menne, akkor elmegyek arra a biorezonanciás bigyóra, vagy valami, de még az idén (sőt, lehetőleg minél hamarabb) le kell szoknom, és le is akarok szokni, ez így nem állapot!
Házi feladat :) Ha elég bátrak vagytok, számoljátok ki ti is, mennyi cigit szívhattatok eddig!!! Biztos nem lesz ennyire rémisztő, mint az enyém, de elgondolkodtató!!!!!

Még-

mindig engedtem a félelmemnek, és a nap felénél megint elmentem cigiért. Persze arra nem jöttem rá, miért olyan jó cigizni, nyilván mivel nem jó. De még mindig vagyok akkora idióta, hogy hagyom magamnak elhinni, hogy ez nekem kell. De arra nem jöttem rá miért. szóval még mindig gyáva nyúl vagyok. DE nem én vagyok a követendő, olvassátok el nyugodtan a könyvet, nem a módszer rossz, én vagyok túl öntörvényű, hogy betartsam az utasításait. Elegem van, de akkor sem adom fel, és akkor is nemdohányos leszek. Csak végre erőt kéne venni magamon, és eldönteni, hogy tényleg nem akarok cigizni. Szóval szurkoljatok, hogy bátor legyek!!!
Luky, este átküldöm a könyvet :)

A félelem miatt dohányzunk tovább!!!

Hát igen, ma is elfogott a félelem, így amikor már nem bírtam, elkezdtem olvasni újra a könyvet. Majd lementem cigiért. Aztán folytattam az olvasást. Döbbenet, de rájöttem, még mindig félek, hogy fogok mindent kibírni cigi nélkül? Hogy lesz bármi ugyan olyan élvezetes cigi nélkül? Ezért volt, hogy esténként újra, meg újra rágyújtottam. Mert féltem elengedni kedves "barátom", a cigi kezét. Féltem, hogy nem fog sikerülni. Aztán megint majdnem végig elolvastam a könyvet. Most vagy életem végéig félni fogok -egyrészt attól, hogy mi lesz velem cigi nélkül, másrészt attól, hogy mikor lesz valami komoly bajom (tüdőrák, szívroham, a ráncok....stb), vagy megpróbálok tényleg úrrá lenni ezen, és leszokni erről a drogról, hogy ne félelemben kelljen leélni hártalevő életemet, arra kárhoztatva, hogy mikor csap le az a bizonyos villám, vagy megpróbálok szembenézni vele, és elhinni, hogy meg tudom csinálni, és tényleg könnyű és csodálatos lesz, és hogy nem mondok le tényleg semmiről. Bevallom, még félek egy kicsit, igen, mert ezt teszi velünk ez a "csodaszer". Félelemben tart egy életen át, elhiteti, hogy mi ezt élvezzük, és szükségünk van rá. De ha belegondolunk, miért is van rá szükségünk? Mert beképzeljük, hogy az van, hogy mennyire segít, hogy ellazít, kitölti az unalmat, stb. Nem akarok félni, sem a kudarcól, sem a károktól, sem attól, hogy nem tudok leszokni. Ha belegondolunk, tényleg igaz, hogy csak képzeljük, hogy egy cigi majd orvosolja a bajt. Pl. megbukuk a vizsgán, oké, az első gondolat, most el kell szívnom egy cigit.... és rohanunk a dohányzó felé.....igen, elszívjuk, és megkönnyebbültünk.... de attól még az indexbe ugyan az az 1-es van beírva, ugye? tehát ezen nem segített.... és száz meg száz hasonló példa lenne rá. De ezt nehéz belátni, mert én magam is ebbe a csapdába estem újbó meg újból, hogy mi lesz velem, ha soha többé nem gyújthatok rá? Igazából annyi, hogy kapni fogok levegőt, érezni fogom az illatokat, nem kapok infarktust, sem agyvérzést, és a pénzem is megmarad. Szóval ezt nem láttam be eddig, hogy még mindig ennyire félek, de csak akkor maradnak meg a félelmeim, ha tovább dohányzom. De én nem akarok félni, szóval eldöntöttem, hogy szembeszállok a félelemmel, és megpróbálom a dolgot tisztán annak látni, ami: EGY DROGFÜGGŐSÉG, AMI MAGA OKOZZA A FÉLELMET, KÉTELYT, ÉS ÍGY TART EGY ÉLETEN ÁT MINDENKIT RABSÁGBAN!!!
u.i.: Luky, az e-mail címed add meg, hogy át tudjam küldeni a könyvet!!!! Pusz!

Betelt a pohár!!!

Szóval, reggel felkeltem, még volt 2 szál cigim. Elterveztem, hogy ezt a kettőt gyors elszívom a busz előtt (mentem anyuékhoz húsvétolni). Hát azt tudni kell, hogy mióta ezt a blogot írom (márc14.) reggel sose gyújtottam rá, előtte nagybagós koromban minden reggel 2-3 szálat étgyomorra a kávéhoz. Szóval elszívtam az elsőt, ittam előtte egy pohár vizet. Aztán éreztem, hogy nem jó a gyomrom, leizzadtam, a karjaim pedig olyan "hűvösek" voltak, mintha épp kiszállnék a borsmentás fürdővízből....és mentem is a wc-re rókázni. Hát a cigit hánytam ki, meg a vizet, mert ilyen ázottdohány-víz volt. Utána jobban is lettem. De egésznap ezen agyaltam, hogy nem túl emelkedett a nemdohányos lét öröme helyett (mert ugye a cigi elnyomása után örülni kéne, h elnyomtuk, én meg a wc-csészét ölelgettem, szóval most elszívtam a 2.-at.Se nem ízlett, se nem esett jól, végig imádkoztam, nehogy elrókázzam magam, és valahogy levegőt is alig kaptam. ilyen csodálatos a cigi a szervezetünknek. Remélem ezek után könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek.....

sajnos...

butább voltam, mint hittem, és még mindig dohányozgattam, de azt hiszem mostmár elegem van ebből, és tényleg nem engedek többet. Igazából tök szánalmas ez a dolog (mármint a cigi), és az, amit művel az emberrel, kösz, azt hiszem ez tényleg nem kellhet.... egyébként sajnálattal találtam meg a neten, hogy Allen Carr 2006.őszén meghalt tüdőrákban, de valószínűleg ez a passzív dohányzás miatt alakult ki (mert ugye a dohányzó embereknek tartott tanfolyamot)
Egyébként találtam a neten hang cd-t is a szerzőtől, és ha megint kudarcba fulladnék, megrendelem, nem drága, 2-3 ezer, és ezzel legalább álmomban is tudnám hipnotizálni magam :)
így-vagy úgy, de megszabadulok a cigitől, és kész :) már csak azért is, hogy ne ráncosodjak tovább :)))) de tüdőrákot sem szeretnék :) sem egyéb nyavaját, amit a cigi okoz..... szóval nem adom fel, meg hát, amíg nem kezdtem el olvasni a könyvet, eszem ágában sem volt leszokni, úgyhogy már ezsem rossz első lépésnek, hogy ennyire kívülről látom a dolgokat. Minden esetre, ha a könyv miatt 10millióan (nem vicc) le tudták tenni a cigit, fájdalommentesen, akkor miért én lennék, akinek előbb, vagy utóbb nem sikerül?!?! Csak az a baj, hogy még mindig hat az agymosás, és picit úgy érzem, szükségem van néha egy cigire, de ez is egyre jobban "gyógyul" a fejemben :) szóval, nem adtam én fel :)