Még....

...mindig büdös disznó vagyok, ezért úgy döntöttem, megint beleolvasok a könyvbe, ma vettem 1 doboz cigit, mert ez az 1-1 szál tényleg nem jó (a könyv szerint sem) így ma még bagózok ész nélkül, aztán egyszer s mindenkorra lerakom, ráadásul holnap bolondok napja, és mivel én is elég bolond vagyok :) legalább tényleg az én ünnepem lesz, a nemdohányzás ünnepe. Az volt a baj, h nem követtem a könyv utasításait, és én hülye szarul éreztem magam cigi nélkül...nem mindig, de még mindig féltem az ürességtől, szóval, hiába küzködnék 1-1 szálról nem lehet könnyen leszokni, mert az ember nem érzi olyan károsnak. Szóval a holnap az én napom, optimistább vagyok, mint valaha!!!!! Mindenkinek boldog április 1-et !!!!!Nekem az lesz :)

Randa drogos voltam....

.....és még mindig el-el szívtam azt a napi egyet. Nem annyira könnyű nemet mondani a hangnak. De előbb olvastam egy cikket a neten, miszerint a mentolos cigiről nehezebb leszokni, mert annak van íze (és nem olyan rossz, mint a sima cigi). De nem ezért nem írtam eddig, csak gyöngyöt fűztem, és ha elkap a hév, akkor fűzök megállás nélkül. Szóval ráébredtem, ha azt a napi 39-et nem szívom el, akkor azt az egyet is felesleges. Talán nem hagytam elég időt az agyamnak, feldolgozni a könyvben olvasottakat, nem tudom, de nem is érdekel, elég volt....épp elég ideig halogattam, a csak még ezt az egyet! Nem, én vagyok az erőssebb, és semmi szükségem erre a méregre. Egyébként hétfőn beültünk egy "kávézóba" barátnőmmel, természetesen dohányzó helyre, ő végig dohányzott mellettem, nekem pedig egyáltalán nem volt ingerem rágyújtani, szóval tényleg semmi hiányt nem szenved az ember társasági élete cigi nélkül. Ja, ma egyik kolléganőm azt mondta, ő nem akar leszokni, mert szeret dohányozni. Én is mindig ezt mondtam, ezt hittem, de elolvastam a könyvet, és rájöttem, nem akarok egy bagószagú tüdőrákos fáradt ráncos múmia lenni, és havonta rengeteg pénzt rákölteni, mert ha van esélyem, hogy változtassak, miért ne?!?!?! Nem olyan könnyű, de ha elég elszánt az ember, és elhiszi az ember, hogy erre tényleg nincs szüksége, akkor sikerülhet. És azt hiszem eddig ez volt a baj velem, hogy nem mertem "elugrani" teljesen, de mostmár nem hiszem, hanem tudom, hogy sikerülni fog :) Végre érezni a parfűmök vagy a frissen mosott ruha illatát, a kávé igazi ízét, az evést, MiNDENT!!!!!!!!!!! Szóval az eddigi elhatározásomhoz híven eldöntöttem, hogy kiröhögöm a hangot a fejemben (a "gyújts rá" hangot), és akkor is én nyerem meg a játékot!

Nemsoká éjfél............................................

Nemsoká éjfél, és hivatalosan is elkezdődik az első SZABAD hetem, cigi nélkül.....
a könyvre visszatérve, tegnap találkoztam két nagyon kedves régi ismerősömmel (akik szintén dohányoznak, a változatosság kedvéért) szóba hoztam ezt a nemdohányos témát, és előjöttek a "racionális " magyarázatok (amit a könyv szerint minden dohányos kitalál magának, hogy miért is dohányzik): már úgyis mindenki leszokik, ettől leszünk különlegesek, meg hogy valamitől meg kell halni.....én is mindig ezt mondtam. De minek haljak meg fiatalon, betegen, ráncosan, és még egy csomó pénzt is költsek rá ?!?!?! Ezt is jó volt hallani, mert így még jobban átlátom, hogy is működik ez az egész.... mivel pocsék dolog, büdös, és mindenki tudja, mennyire káros, kell keresni valami ésszerűnek tűnő magyarázatot, hogy megmagyarázzuk, miért is van szükségünk erre a "csodaszerre", ami, ha idegesek vagyunk, úgy megnyugtat (közben épp ettől leszünk még feszültebbek), ha meg unatkozunk, úgy feldob... (most akkor megnyugtat, vagy feldob,?!?! máris nem stimmel a dolog) meg persze a mi "kedves" támaszunk..... Ha belegondol az ember, a legtöbbször nem is esik jól, csak szívjuk, mintha muszály lenne, mert valami miatt (ez a kedves mumus a szervezetünkben, a könyv bestiának nevezi) úgy gondoljuk, el kell szívni, mert összeomlik a világ, ha nem tesszük. De ha folyton azon kattog az ember agya, hogy mikor tud már elszívni egy cigit, akkor mi is ebben a pihenés, vagy a segítség, ha éppen ez hátráltat, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is cigi kell, mert anélkül mit sem ér egy kávé, vagy bármi.... Szóval ez tényleg lelki függőség, mert a testi függőség az agyunkba véste, hogy KELL. De nem kell!!!!!!
Például ha valami miatt mondjuk idegesek leszünk, mondjuk elromlott a tv, rágyújtunk, mert az biztos segít, de könyörgöm, attól még az a nyomorult tv nem javul meg.......... Szóval ezeken érdemes elgondolkodni, tudom, hogy nem egyszerű, meg tényleg, bár fájdalmat nem érez az ember az elvonási tünetektől, de a hang nagyon erősen kiabál : "Szívj el egy cigit". És ilyenkor örömmel kéne arra gondolni, hogy végre nem dohányzunk, és nincs többé rá szükségünk, de nehéz nemet mondani a hangnak, és némi üresség is tapasztalható, de ha pozitívan állunk hozzá, hogy igenis sikerül, és tényleg megpróbáljuk ezt élvezni, hogy ezek már csak a végső segélykiáltások a fejünkben és aztán éhenhal kis barátunk, akkor könnyebb. Nekem egyébként az esték a nehezek, este volt mindig az az 1-1 cigi, mert esténként sokkal többet cigiztem, meg addigra már fáradtabb, nyűgösebb vagyok, és nehéz megtartani a reggeli lelkesedést. Még erre ki kell találni valamit, hogy tényleg örömmel mondjam magamnak : nem, nekem erre soha többé nincs szükségem, mert végre nem dohányzom....
Meglátjuk, majd azért leírom, ha erre is találok módszert, mert az okos ember a más hibájából tanul. Abban totál biztos vagyok, hogy erre soha többet nem akarok pénzt kiadni, csak mint már írtam, sajnos nehéz eset vagyok, és a saját dolgom is megnehezítem.....

A legvégső elhatározás...sőt több annál

Ma is elgyengültem, rágyújtottam, úgy látszik, még mindig nem oszlott el az agymosás, és én bolond még mindig azt képzeltem, a cigi nyújthat valamit... ezért újra nekivágtam a könyvnek, és átrágtam magam a szükséges részeken. Az útmutatáshoz híven ismét elszívtam az utolsó cigarettát. aztán tovább olvastam a segédrészt. Megértettem, hogy tényleg a drog miatt hittem azt, hogy nekem erre még mindig szükségem van, pedig tényleg nincs. Ez egy hatalmas csalás.... Szóval azt is eldöntöttem, hogy nem elégszem meg azzal, hogy én magam kigyógyuljak a betegségből, és agymosásból, hanem megpróbálok más dohányosokat is kivezetni erről a tévútról. Egyrészt azért, mert sajnos a legtöbb barátom dohányos, másrészt azért, mert ha már gyerekjóléti szolgálatnál dolgozom, kutya kötelességem ezt megosztani a fiatalokkal, és akár gyerekekkel is, akik előbb utóbb kipróbálnák, hogy menők legyenek, vagy hogy befogadják őket a többiek...mert hát én is ezért szoktattam rá magam, hogy ne legyek a "kocabagós" a nyárimunkán a gyárban, mert a barátaim a szünetben mindig kimentek rágyújtani....
Szóval Andi, Melinda, Sziszi, Petra ..... (túl sok dohányos barátom van, nem sorolnék fel mindenkit), készüljetek fel, megtérítelek titeket :) nem kell FÉLNI!!!! nem fog fájni :)

O-szál cigi

Sziasztok!
Amióta utoljára írtam, nos, már több, mint másfél napja, azaz csütörtök óta egy szálat sem szívtam el. Egyre kevésbé jut eszembe. Mondjuk tegnap este nagyon nyűgös voltam, meg fáradt és nagyon rágyújtottam volna, de nem, nem engedtem, hiszen nem is én akarok rágyújtani, csak a mumus a fejemben, aki éhes, mert hiányzik neki a nikotin, ő akarja ezt. Szóval nem gyújtottam rá. Haljon csak éhen minél hamarabb, és akkor nem lesz hang a fejemben. És még mindig nem tapasztaltam semmilyen elvonási tünetet, nem fáj semmim, a túlzott nyugalom is elszállt, de a túlzott unalom is. meg lehet szokni, hogy nincs cigi, és akkor már nem minden második mozdulat a cigi után nyúlás, csak mondjuk minden huszadik. És persze, ezerszer gondolok rá, ezt nem lehet kiküszöbölni, de nem igazán zavar. Próbálom elképzelni ilyenkor, hogy mi is lenne, ha most rágyújtanék, és akkor rájövök, hogy semmivel nem lenne jobb. Mert ugye, mikor ezeket a napi 1-1 szálakat szívtam csütörtökig, már nem olyannak éreztem a cigi ízét, mint előtte. Pont olyan volt az íze, mint az első szálaké, a hozzászokás előtt..... keserű, forró, és az a nagyon fura utóíz... tényleg mint egy csapda, amikor már megszokjuk a cigit, finomnak érezzük, de ez csak egy álca, a mumusunk álcázza finomnak, mert hát a nikotin az kell.... és kell...és kell.... közben meg jól át vagyunk verve, nem is olyan ízű a cigi, mint amilyennek hisszük. Szóval ajánlom a leszokni vágyóknak, hogy hagyjanak ki egy kis időt, és próbálják ki, mennyire más az íze.......

Így jártam.....

Sziasztok!!! Hát, az igazat megvallva még mindig ott tartok, hogy 1-1 szálat elszívtam naponta. A munkában megállom, sőt nem is hiányzik, még a reggeli kávé is jól megy, csak a munkából hazaérve nem megy még megállni. Már este sem hiányzik, tv-zés közben, tegnap egyszer sem nyúltam a hamutál felé, szóval szépen, fokozatosan megszokom, hogy nincs. Az az 1-1 szál is pocsék ízű volt, és most jutottam el oda, hogy alig várom, hogy ez a méreg kiürüljön a szervezetemből. Nálam valószínűleg azért nem működik így hirtelen, mert nagyon önfejű és makacs vagyok, és több idő kell, hogy belássam a könyvben írtakat, és érezzem, hogy igaz. MERT IGAZ! Fizikailag mostmár az a nagy unalom is elmúlt, és a túlzott nyugodtság is csak az elején volt fura, meg hát mindig akad, ami felidegesítse az embert :)
De sokkal jobb, már kezdem érezni a szabadságot, és most jutottam el oda, hogy telljesen ezt akarom. Meg kellett tapasztalnom, hogy a cigi tényleg nem nyújt semmit, és ha már így is elviselhető a reggeli kávé (korábban legalább 3 szálat elszívtam a kávéhoz, plusz 1-et a buszmegállóban ....
Tényleg jó érzés, és egyre kevesebbet gondolok rá!!!! Úgyhogy csak bátran! Olvassátok el a könyvet, és mint én is igazolom, nem mindenkinél hat azonnal, de hat!!!! És igaz, amit benne írnak! Mintha sokkal tisztábban látnék mindent, és sokkal jobban tudok örülni mindennek. Mindig úgy éreztem magam az utóbbi időben, mintha egy rémálomban lennék, és nem is ébrednék fel igazán, csak félálomban tengettem a napjaimat, és most kezdek felébredni.........

Hibázni emberi dolog

Sziasztok! Hát, meg kell valljam, még mindig félek, nem megy ez egykönnyen, megint rágyújtottam, nemrég. A munkában kibírtam, reggel mondjuk fura volt a kávé nélküle, de nem volt rossz, sokkal jobban megbirkóztam a papírmunkával is. De megint rosszul lettem, végig sem szívtam.... egyébként még így is büszke vagyok magamra, hiszen ma is nagy dolgot vittem véghez: 40-50 szál helyett nem egészen egyet.... szóval, ha így haladok, akkor hamar 0-lesz a napi adag! Egyébként köszi a bíztatást!
Egyébként a nagy fene elvonási tünetekről ennyit: nincsenek!!!!!!!!!!!! Nem fájt semmim, éhesnek sem éreztem magam. A kis hang a fejben szól, fizikailag csak az volt fura, hogy az idő mintha sokkal lassabban telne, kibírhatatlanul lassan (időhiányosoknak ajánlanám :)), és nyugodt voltam, túl nyugodt, ilyet már rég nem éreztem. Hiányérzetem volt, de ez a megszokási rutin szerintem apránként leépíthető, én is már az elmúlt néhány napban sokat javultam, ritkábban keresi a kezem (mostmár csak keresné...) az öngyújtót..de ez átszoktatható.
Ja, a módszerről annyit, hogy inkább még kétszer elolvasom a könyvet, ha bizonytalan vagyok, mert kutakodtam a neten, és ugyanerre a módszerre építve tartanak tréninget, 30-60 ezer forintér!!!!!és a leírás szó szerint a könyvvel egyenértékű!!!!
Szóval inkább kinlódok itthon, meg bele-bele olvasok a könyvbe, mert már így is elértem egy nagyon nagy javulást, minthogy ennyit fizessek érte, hogy más mondja ezt nekem. én amilyen makacs vagyok, úgysem hiszek senkinek, csak magamnak....

Bűnbeesés, avagy az utolsó rúgás

Igen, mivel ez egy őszinte blog lesz, szóval, engedtem az utolsó kísértésnek, de ez kellett!!! Most bárki gondolhatja, hogy gyenge vagyok, de ez az utolsó lökés még kellett. Szóval, jó pár órára rá, engedtem a kísértésnek, meggyújtottam a cigit... de ez kellett a végső undorhoz... szóval, mostmár tudom, milyen borzalmas, undorító érzés hosszabb idő után rágyújtani (igen, nekem ez hosszú idő, mivel állandóan bagóztam). Ez nekem tényleg nem kell, hányingerem és fejfájásom lett tőle, szédültem, de ez annyira szörnyű érzés!!! Ez tényleg kell valakinek? Nem!!!! Ezek után inkább elviselem a kicsit uncsi napokat, mert igen, valóban unatkoztam, de ez inkább azért van, mert ma márc. 15-van, tehát nincs nyitva semmi, a tv-ben uncsi a műsor, szóval egyébként sem tudnék nagyon mit csinálni. Valóban kicsit üres érzés volt ma, hogy nem dohányoztam, de ez után a cigi után, amit inkább túlélni kellett, minsem élveztem volna, hogy megkapja az agyamban lévő mumus a nikotin-adagját. Szóval ez most kellett, mert inkább elviselem azt a max 3 hétig tartó elvonási periódust, mintsem mégegyszer ezt a borzalmat. Így könnyebb lesz megküzdeni az elvonási tünetekkel. Már rájöttem az egyikre: egy kicsit tompának érzem magam, és mintha zsibbadna a lábam, kezeim, olyan fura érzés, mintha kicsit nem lennék magamnál. De ha hiszitek, ha nem, a cigi ezt nem mulasztotta el. Szóval, mint minden drogfüggőségnél (mert a cigi is az, a nikotin is kábszer, ami ráadásul a leggyorsabban okoz függőséget)egyre több kéne a "mumusnak" az agyamban (és a testemben), hogy fenntartsa azt az állapotot, amit a mázlista nemdohányos egyébként minden segédeszköz nélkül érez!!!
Szóval ez tényleg nem kell, inkább elviselem ezeket a csekély, és inkább furcsa, mintsem fájdalmas elvonási tüneteket, minthogy ebben a csapdában ragadjak életem végéig, és a cigi rabja legyek!!! Nem!!!! Szabad vagyok, és mivel mindennek ára van, inkább legyen pár napig egy kis hiányérzetem, némi unalommal és kételyekkel fűszerezve, hogy utána teljes, egészséges NEMDOHÁNYOS, SZABAD életem legyen!!! Ahogy a könyv fogalmaz, nem a nemdohányosnak hiányzik valami, hanem szegény dohányosnak!!!! Szóval, ki olyan bátor, és tart velem?

Búcsú a cigitől.....

Szóval.....megtettem....követve a könyv utasításait, és odafigyeltem minden slukkra, hogy telik el az ocsmány füsttel a tüdőm, és tudatosítottam magamban, hogy nekem erre nincs szükségem.. (kinek van????), és hogy abszolút nem mondok le ez által semmiről.... (csak a büdösről, a krákogásról, a fulladásról..stb.)....és megpróbálok örülni ennek a döntésnek. Mert hát ez lenne a lényeg, hogy ne az akaraterővel akarjunk leszokni, mert az általában azért vezet kudarchoz, mert azt hisszük, valami nagyon jó dologról kell lemondani, és ezért minden percben túlélni akarnánk, és vágyódunk utána tovább.... de ez nem lemondás, és az életet nem túlélni kell cigi nélkül, hanem csak élni tovább.... :)))) és nem vágyódni a nr.1. killer-re, hanem örülni, hogy megszabadulhatunk tőle...
Szóval nemdohányos létem első óráiban egész jól érzem magam! Még a körmeimet is kilakkoztam (egyrészt lefoglalja a kezeket, másrészt már nem fogja besárgítani a cigi a lakkot..), amit már évek óta nem tettem. Na nem mondom, a kávézásnál hiányérzetem volt, és nyúltam volna a cigi után, de leesett, hogy ez már köszi nem kell, és megittam anélkül, hogy rágyújtottam volna!!!!! Szóval, Melinda barátnőmnek pedig ajánlom figyelmébe ezt a könyvet, csak 108 oldal, nem sok, én egy hét alatt átrágtam magam rajta :) meg hát, mit veszthet az ember??????
Egyébként azt még le sem írtam, miért döntöttem a leszokás mellett!!! Mindent figyelembe véve (betegségek, pénz, ....) a könyv nem ír le egy nagyon fontos szempontot, a korai öregedést.
Az elmúlt két évben kezdtem el észrevenni, hogy a bőröm rohamosan öregszik (még csak 24 vagyok..), és a drága szemránckrémek sem túl hatásosak... igen, lányok, ez fontos szempont, mivel most még helyre állhat a bőröm, és a tietek is, ahoz még elég fiatal vagyok, és nem akarok egész életemben attól rettegni, hogy 10-20 évvel öregebbnek nézek ki, mint valójában vagyok.... mert ugye ez is fontos :)))) Szóval, hajrá mindenkinek, aki le akar szokni, okot mindenki talál rá!!!!

A módszerről

Szóval, annyit tudnotok kell, hogy 24 éves vagyok, ebből már 10 évet dohányzással töltöttem..... reggel, délben, este, ha unatkoztam, ha ideges voltam, a buszmegállóban, a kávéhoz, szóval szinte mindig dohányoztam. Eszemben sem volt leszokni, míg a nővérem el nem ment arra a mágneses kezelésre (nem tudom pontosan mi a neve), ami leszoktatja a szervezetet a nikotinról.... és ő ajánlott egy könyvet: Allen Carr-Végre nem dohányzom.... Szóval, gondoltam, mit veszíthetek, hát elkezdtem olvasni. A lényege annyi, hogy a könyv végére érve el kell határozni, hogy nem akarunk többet dohányozni, és rájönni, hogy ez igazából nem lemondás. A könyv szerint ez csak egy drogfüggőség (és milyen igaz). Nem csak a káros hatásokról ír, mert azt már mind tudjuk, hanem arról, hogy a félelem miatt nem tudunk leszokni, mert félünk, hogy mi lesz utána. Meg kell valljam, azért én még mindig félek... Szinte nem is emlékszem, milyen volt nemdohányosnak lenni....
És persze a könyv végére értem, és már sajnos nem az első "utolsó " cigarettámon vagyok túl, még kicsit motoszkál bennem, milyen jó is a kávé-cigi kombináció, ami a fősuli alatt mélyen belénk ivódott a vizsgaidőszakokon, igaz, Andi barátnőm......?!?!
Szóval gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és mivel a módszer szerint elvileg nagyon egyszerű leszokni, gondoltam megosztom veletek a mindennapi tapasztalataimat, hogy tényleg könnyű-e....
A könyv szerint (azért hivatkozok folyton a könyvre, mert más módszert nem ismerek) kb 3 hét kell, hogy a szervezet nikotin-éhsége megszűnjön, de ez az elvonási időszak sem jár különösebb fájdalommal....
Hát, majd kiderül..... Szóval, most megyek, elszívom a ténylegesen utolsó cigarettámat, és utána bele vetem magam a nemdohányzó életbe.....