Régen írtam...

Semmi extra nem történt azóta, hogy nem írtam, átdohányoztam 1 hét balatoni nyaralást. Most meg elfelejtettem az azonosítómat és a jelszavamat annál a webáruháznál, ahonnan a kudzu-t rendeltem, és most nem tudok rendelni..... :(
Megkaptam egy nevet, aki győrben hipnózisokat csinál, de még nem mertem felhívni, meg kb 60 ezer ft lenne a kezelés, ha nem több.....

Van ez így...

Na, hát eddig már sok "utolsó"cigim volt, márc 14 óta, de ma is elszívtam az utolsót (?)-legalábbis a dobozban biztos az utsó volt-. Már a reggeli kávéhoz nem is annyira hiányzik, ma is csak melóba beérve lett nagyon hiányérzetem. Talán mert ott az a kikapcsolódás, hogy kiülök egy cigire, és közben csak nézek ki a fejemből. Itthon pedig elég jól el vagyok nélküle, bár egy doboz madártejes jégkrém segít a dolgon :). Melóban is ki kéne találnom valamit, ami megfelel a cigiszünetnek, mert kiülni nagyon szeretek. Egyébként ma nem esett jól egyáltalán a cigi, csak a megszokással van nehéz dolgom....hát igen, sajnos elég makacs módon ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, minden másban is, nehezen tűröm a változást. Ma is keresgéltem a neten, és a kudzu tablettáról megint sok jót olvastam. Nekem már csak egy hétre való van, meglátjuk, az mire lesz elég.......
A lényeg, hogy még mindig nem adtam fel :)

Nem ment jóóóóóóól

Hát igen, az elhatározásom múltkor sem lehetett túl sziklaszilárd, mert csak folytattam a bagózást. Mostmár még rossszabb dolgokat is tapasztalok a cigi miatt. Tegnap este a lábaim mintha szét akartak volna robbanni, állandóan begörcsöl a lábam, és én ezt nem szeretném többet érezni. Hát igen, az ereket tönkrevágja a cigi, ez előbb -utóbb bekövetkezik mindenkinél, aki ennyit dohányzik. Úgy döntöttem, megint megpróbálom, és mostmár nem érdekel, ha szenvedek, de muszály megcsinálni, mert egy ilyen vacak miatt nem akarok ennyit szenvedni. Igazából tényleg semmit nem nyújt, csak beképzeljük magunknak. Viszont amit elvesz, az nem képzelgés, és nem ér annyit az egész, hogy emiatt ennyire rossz dolgok történjenek. Biztos, hogy kínlódni fogok, akármennyire is próbálom pozitívan felfogni a dolgot. Az biztos, hogy magunknak nehezítjük meg, azzal, hogy siránkozunk, mennyire jó lenne elszívni egy cigit. Pedig ez csak egy drog, amit azért kívánsz, mert rászoktál. Hát ez van, de próbálkozni muszály................

Újra nekifutok?!?!

Tegnap is megpróbáltam nekifutni, egész jól viseltem, este 6-kor elszívtam az utsót...aztán ma melóba beérve volt a gond....de nem az elvonási tünetek miatt, mivel beszedtem a kudzu tabit (már alig van benne, annyiszor hittem azt, hogy leteszem...), inkább a megszokás miatt, mert elóban valahogy nehezebb nem cigizni. Nem is a stressz miatt, csak úgy megszoktam, hogy kiülök a padra cigizni. itthon pedig elég jól elvagyok cigi néélkül, de a meló mintha teljesen másik élet lenne... most elszívtam az utsó szálat a dobozból, és gondoltam, újra nekifogok. talán (?) július 16 (ma) lesz az én második szülinapom (???). Pedig a tabletta annyira mérsékeli az elvonási tüneteket, amik igazából nincsenek is, csak idegesség, nyugtalanság formájában.... csak a megszokás...hát igen, a könyv(és a cd-is) is írja, hogy a lelki függőség a nehezebb. De egyik barátnőm szerint, aki a mágneses bigyóval szokott le egy időre, azt mondta, egy hét után már olyan, mintha sosem cigizett volna, tehát nyilván csak az első pár nap a fura. Ezért bízom abban, hogy most hétvége jön, azaz van 2 napom szokni a dolgot (ha bírom), és akkor a meló csak a 3. nap, addigra kicsit talán jobban belerázódok a nemdohányzásba. Bár nincs túl jó kedvem, de ez nem a cigi miatt van, a meleg főként, ami miatt depis lettem, de persze ez is nehezíti a dolgot. Igazából muszály megpróbálnom, mert nem akarok sem rákos, sem egyéb dögvész áldozata lenni. A pénz nem motivál a leszokásban, mivel így is úgy is előteremti az ember, ha cigire kell, ha megmarad, akkor meg úgyis elköltöm, szóval ez csak hosszabb távon lényeges. Tulajdonképpen most nincs is túl nagy motivációm, de megpróbálom, csak úgy. Hátha most van az én időm, és mivel ha a max 3 hét eltelik, és kipusztul az agyamból a nikotinéhség, akkor már nem lesz ilyen nagy a hiányérzet, és a szokást is át lehet fordítani. Csak az a nem mindegy, hogy kapok-e levegőt, meg kihullik-e a hajam, meg beszürkül-e a bőröm, meg ráncosodik-e..... stb stb.
Végülis, bár még kicsi voltam, amikor nemdohányos voltam (kb 14 éves koromtól cigizek), éltem én cigi nélkül valaha...és nem volt rossz. És valahol tényleg szánalmas dolog, hogy csak akkor jó a nap, akkor finom a kávé, akkor jó a tv-zés, ha van hozzá cigi. Persze, van egy feelingje, ha rágyújtunk, csak az vele a baj, hogy először elég napi 1-2 szál, aztán egyre több kell, aztán már egy doboz sem elég, és szép lassan láncdohányos leszel (ez elkerülhetetlen, én tudom!). És ha belegondolsz, hogy egy bulin, vagy a haverokkal beülve valahova, szinte megállás nélkül cigizel. De nem ugyan arról beszélgetnétek, ha nem gyújtasz rá, és nem lenne ugyanolyan jó a zene, vagy a hangulat? A cigi ezen nem változtat, csak a tüdőd szinén. Meg az agyadon, mert ez egy teljes agymosás, elhiszed, hogy egy buli, egy kávé, egy traccsparty nem lenne ugyanolyan jó cigi nélkül, és azt hiszed, csak cigivel lehet teljes az életed. De akkor hogy a fenébe lehet, hogy a nemdohányosok is tök vígan elbulizgatnak, beszélgetnek, piáznak, kávéznak, élnek???? És ők valahogy sokkal jobban tudnak örülni mindennek, mert nem attól függ, hogy jó -e valami, hogy cigizhetnek-e hozzá.... szóval milyen érdekes dolog is ez. Azt hisszük, cigi nélkül már semmi nem lenne ugyan az, pedig még sokkal jobb lenne. Mert az ember sokkal szabadabban csinálhat bármit , ha közben nem kell attól rettegnie, hogy mikor, hol, hogyan tud rágyújtani. Hát normális vagyok én, ha meg sem próbálok szabad lenni?!?!?!

Mindent a cigi irányít

Sajnos ez igaz. A dohányosnak minden a cigi körül forog. De ha belegondolunk, ez olyan, mint egy állandó rémálomban élni. Majd megcsinálom, csak előbb egy cigi... és egész nap ez megy.... és persze levegőt alig kap az ember, nincs energiája semmihez, csak ücsörögni és cigizni, aztán közben trombózis alakul ki a lábadban, az ereid tönkremennek, kialakul a folt a tüdőn, de megéri, mert dohányozni olyan jó, és persze megéri a saját magunk tönkretételére egy csomó pénzt kiadni, mert nem baj, ha kajára nem marad, csak a cigi legyen meg, mert ha nincs, az katasztrófa....szörnyű katasztrófa, hogy addig is kapunk levegőt, és tisztul a tüdőnk, és nem pörög fel halálosan a szívünk, és nem mérgezzük magunkat, de ez katasztrófa, mert a cigi az létszükséglet.....igen, ezt érzi egy dohányos, ezt teszi magával egy dohányos, a saját haláláért, a rákért, trombózisért, szívrohamért, energiátlanságért, idő előtti ráncokért.....minden rosszért kifizet egy halom pénzt, és persze el is hiszi, hogy milyen jó az a tetves cigi, és megéri. Megéri megölni magunkat?

Visszatértem :)

Nem felejtettem el írni, csak nem volt kedvem, és nem volt mit írni. Azóta megszereztem a hangoskönyvet, és esténként azt hallgatom, hátha a boldog nemdohányzás belemászik álmomban a fejembe. De még nem nagyon mászott.... :) bár ez inkább :(
Szóval, azért azt le kell írjam, a könyvnek tökre igaza van, óriási a félelem, amit a cigi tud okozni. Bár nekem most az a félelmem, hogy le tudok-e szokni........ mert tudom, hogy nem kéne cigizni, és szeretnék is leszokni, de sajnos nem megy varázsütésre....... múltkor egy ismerősömmel dumáltunk, aki azt mondta (az apjának mondta valami idős bácsi), hogy mindegy mennyit bagózol, és iszol, úgyis az történik, ami a nagy könyvben meg van írva.... ezzel annyiban nem értek egyet, mert lehet, hogy valakinek az van megírva, hogy ekkor meg akkor leszokik, mert még ezt meg azt túl kell élnie, meg kell tennie... stb., tehát nem lehet a sorsra fogni, hogy úgyis meghalok, ha az van megírva, és persze addig lelkifurdalás nélkül cigizgetni. Én egyébként úgy érzem, hogy mostanában aktuális a leszokás, mert amikor veszek cigit, érzem, hogy nekem nem ezt kell tennem. Ez talán furán hangzik, de utoljára akkor éreztem ezt, amikor a fősulin átiratkoztam levelezősre, és éreztem, hogy az nem az én utam... nagyon rossz érzés volt, és csak akkor múlt el, amikor ősszel az első levelezős napomon az első óra után megkérdeztem magam, mi a fenét keresek én itt... és dékáni engedéllyel visszamentem nappalira, és varázsütésre elmúlt ez a rossz érzés. Most is ilyesmit érzek, szóval remélem hamarosan sikerül végleg letennem a cigit.
Megnéztem azt az agyonreklámozott help- -es oldalt, hát, a könyvhöz viszonyítva semmi értelmeset nem találtam.... nagy csalódás volt. Inkább a hangoskönyvet ajánlom, vagy a sima könyvet :) sokkal több értelmes dolog van benne :) majd írok, ha történik valami érdekes :)

Bocsánat, elfelejtettem írni

Hát, semmi extra nincs, még mindig bagózok sajna. A gyógyszer? hát, valamit tényleg használ. Mikor bevettem, utána nem voltam ideges, mikor nem gyújtottam rá, csak "lelkileg"kívántam a cigit. amikor meg rágyújtottam, éreztem, hogy semmi extra élmény nincs, mert nincs elvonási érzésem, tehát a cigi nem csillapít semmilyen tünetet, így elmaradt az a megkönnyebbülő érzés, mint amikor rég nem gyújtottam rá, és a kis rákokat kell etetnem. Plusz a fejem is megfájdult, mintha teltház lenne odabent. Tehát biztos, hogy tényleg használ, már csak a lelki függőségre kellene valami jót kitalálni, hogy sikerüljön. A hangoskönyvet is megszereztem, csak az a baj, hogy úgy nem tudok aludni, hogy a fülemben van a fülhallgató, így nem tudom álmomban hipnotizálni vele magam. valami jó hipnózis terapeutát kéne találni, aki bemagyarázza a tudatalattimnak is, hogy milyen jó nemdohányozni. De hipnotizőrök sem teremnek minden utcasarkon.... sajnos.
Pedig a cigiről le kell szokni, mielőtt kinyuvadok valami ocsmány betegségben, múmiává aszalódott bőrrel, és pattogó erekkel a fejemben......szóval, ha tudtok jó hipnózis-szakembert, oszzátok meg velem :) de nem adtam fel, szeretnék végre boldog nemdohányos lenni, de sajnos tényleg nagyon beletáplálták az agyunkba, hogy azt kell hinnünk, milyen nagy lemondás, ha nem dohányzunk... holott ha meg dohányzunk, igazából nem is élvezzük, csak ha mondjuk hosszú ideje nem gyújtottunk rá, mert azonkívül csak egy kényszercselekvés, hogy enyhítsük az elvonást........................................

Csodatabletta

Rég írtam, de még mindig buta dohányzó vagyok! Egyébként találtam valamit, ami megkönnyítheti a leszokást, meg is rendeltem, de még sajna nem érkezett meg. Ez egy Ázsiai babkivonat, a neve KUDZU (ha beírjátok a google-ba, sokmindent találtok róla). Elvileg nagyon erős méregtelenítő anyag, és a lényege abban van, hogy amikor elfogy belőlünk a nikotin, az agyban a nikotin receptorok (érzékelők) szabadon maradnak, és az agy jelez, hogy gyújts rá. ha ezt nem teszed, ugyebár ingerült leszel, mert az agyad csak jelez tovább. ez a növény elvileg rákapcsolódik ezekre a receptorokra, és így az agy azt hiszi, megkapta a nikotint, és nem jelez tovább, és közben elmarad az idegesség, stb, a nikotin meg szépen kiürül a testedből :) hát kíványcsi leszek, de a fórumokon nagyon jókat olvastam róla. Sok gyógynövény webáruházban lehet kapni, az ára hasonló mindenhol, 4000-4500 körüli. Ez nem is olyan sok, mert a biorezonanciás bigyó 10 ezer körül van, és azt sokan cáfolják, hogy hatásos lenne. Szóval várom a csodatablettát.... és majd megírom, mi sül ki belőle :) Jó hétvégét!

Ez a mocskos cigi

Hát, igen, nem volt túl sok kedvem írni mostanság, természetesen mindig felidegesített valaki ("köszönet a férfi nevű baktériumoknak"-Csak szex és más semmi c. filmből idézve), nehogy stresszmentesen átvészeljem a dolgot, és ne gyújtsak rá. Mire nem jó az embernek, ha van valakije, mintha direkt akarna felidegesíteni, hogy nehogy sikerüljön leszokni. De most már szót sem érdemel, aki ilyen szemét, az legyen boldog magával, és örüljön, hogy tönkreteheti az ember boldog nemdohányos napját. Ez van, a puding próbája az evés, én már 3,5 éve ettem ezt a pudingot, és úgy tűnik megromlott, bár az is lehet, hogy sosem volt jó a szavatossága...........
Nem baj, próbálkozom tovább...már csak azért is.....és akkor is leszokok a cigiről.... egyébként ma reggel azt hittem nem bírok felkelni, annyira szúrt a szivem, féltem, hogy ott maradok, hát köszönjük kedves cigaretta, igazán "élvezetesek" a mellékhatásaid!!!! A gyönyörű vadiúj ráncaimról nem is beszélve, amik pár hete még nem voltak az arcomon. Milyen jó is a cigi, igaz? Ha nincs, felidegesít, ha van, még idegesebb az ember, több ráncot okoz, mint húsz év házasság, és mi idióta cigifüggők, akik elhisszük, hogy ez mennyire jó dolog, még fizetünk is érte (nem is keveset).
Egyébként a könyv azt írja, hogy kb 3 hét , míg a nikotin nagy része kiürül, de érezhető elvonási tünetek csak kb. 1 hétig vannak (idegesség, üresség és pánik szerű érzés, de semmiképp sem fájdalom). Szóval egy rosszabb hét megér ennyit, csak hát marha nehéz elszakítani a cérnát, az ember mindig próbál visszakapaszkodni, nehogy leessen, holott, tudjuk, hogy az "ismeretlen"az nem is olyan rossz...

"Nem remélni, hanem...

...tudni kell, hogy vége a dohányzásnak", ezt a fontos utasítást hagytam figyelmen kívül a könyvből, és hagytam magamnak, hogy előre félje, mikor milyen alkalmat (pl. múltkor, Luki, amikor mentem hozzátok)hogy fogom kibírni cigi nélkül, és szinte már előre eldöntöttem, hogy úgyis rágyújtok majd, de utána leszokok. Igen, egy dohányosnak ilyen félelmeket okoz a cigi. Már előre nem engedtem magamnak, hogy örüljek a nemdohányzásnak, mert már előre betápláltam az agyamba, hogy ez vagy az nem lesz olyan jó cigi nélkül. Azt kell eldönteni, hogy nem félünk tovább. Hiszen olyan ok egy dohányosnál mindig történik, ami miatt rá kell gyújtani (rossz hír, jó hír, vagy csak egy kávé) szóval, ha előre attól rettegünk, hogy ma jó, és boldog nemdohányos vagyok, de mi lesz holnap ha ez meg az lesz, akkor már eleve kudarcra van ítélve a leszokási kísérlet. Szóval megint beleolvastam a könyvbe, már rég tettem ezt (kb. két hete), és most úgy döntöttem, ha szenvedek, ha nem , elszívtam az utolsó cigit ma, és nem érdekel mi lesz, mert tudom, hogy csak nyerhetek vele, egyszerűen nincs szükségem a dohányzásra (igazából senkinek sincs) és ha kell, naponta ezerszer mondom el ezt magamnak. Hiszen okok mindig lesznek, amikor rá kéne gyújtani, de ha ettől rettegek, sosem tudok leszokni, és élvezni a nemdohányzás örömeit. Eddig úgy álltam hozzá, mintha valami rettenetes hatalmas dolgot kéne tennem, ami majd nehéz lesz, de ezzel csak magamnak nehezítem meg, mert bár tényleg óriási dolog letenni a cigit, de pozitív értelemben, és nem kell mindent ennek alárendelni, csak tovább kell lépni, mintha mi sem történt volna. Én valahol legbelül tragédiaként kezeltem, de ha elhisszük, hogy könnyű, akkor lesz tényleg az. Ha előre rettegünk, hogy mennyire nehéz lesz (én pl. órákig nézegettem az elektromos cigiket a neten, hogy hátha nem sikerülne, akkor veszek olyat), mert ezzel azt üzened az agyadnak, hogy úgysem fog sikerülni. Egyszerűen csak élni kell tovább, nem előre a túlélési stratégiákat kidolgozni, mert azzal csak aláássuk a módszer lényegét, azaz az igazságot: KÖNNYŰ LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL, CSAK SAJÁT MAGUNK NEHEZÍTJÜK MEG!!!!!!
Szóval most úgy döntöttem, tojok a cigire, és nem hagyom, hogy ő uralkodjon rajtam, csak élek tovább, és elviselem azt a max. 3 hét elvonási periódust, és megpróbálom élvezni azt, hiszen ez nem egy szörnyűség, ami megnehezíti hátralevő életünket, hanem egy csodálatos dolog, ami jobbá tesz mindent. De ha az ember csak ül, és sopánkodik, hogy úr Isten, most mi lesz velem, akkor sosem lesz jobb. Egy kis elvonási-játékot (a gyújts rá érzést) el kell viselni, sőt, akár örülhetünk neki, mert ez azt jelenti, hogy a nikotin ürül, és haldoklik a "bestia"

Eddig nem ment túl jól

Szóval, még mindig bagózok, valahogy mindig rávisz a kisördög, hogy bemenjek cigiért a boltba. Hát sajna ez van, de nem adom ám fel, nem akarom kinyírni magam ezzel az ócska cuccal. Már az is nagy dolog, hogy eddig eljutottam, aránylag fiatalon, hogy le akarjam tenni. Bár érezhető volt a hátránya, nehezen kapok levegőt, stb., de sokan csak akkor gondolkodnak el, hogy le kéne szokni, amikor már van valami komoly baj. Hát én addig nem akarok eljutni, vagy így, vagy úgy még az idén le kell szoknom, nem akarok 11. "évfordulót" ezzel a "kedves segítőtárssal" (=mocskos büdös gyilkos). Meg már mérges is vagyok, hogy ennyi ideje bagózok, mert próbáltam belegondolni, de megijedtem számolás közben, hogy eddigi életemben hány szál cigit szívtam. De most kiszámolom! Az első 2-évben átlag napi 2-3 szálat, az = 1825 szál, utána a 3.-4. évben kb. napi 9 szálat = 6570 szál, az 5.-6. évben 1 doboz/nap =14600, azóta pedig az uóbbi 4 évben átlag 35 szálat (néha kevesebbet, néha többet)= 51100. Azaz összesen eddig kb. 74.000 szál cigi eddig (szerintem több, ez a minimum, amit biztos elszívtam), nem vicc, 74 EZER!!!!!! Pedig apránként fel sem tűnik az embernek, "csak még egy szál.....bla-bla-bla. Minden esetre elgondolkodtató, milyen ocsmány fekete lehet szegény tüdőm, csoda, hogy még kapok levegőt. Úgyhogy a kezdeti kudarcaim ellenére nem adtam fel, mert MUSZÁLY LESZOKNOM, HA ÉLNI AKAROK! Más sokkal kevesebb cigivel kap rákot, ki tudja, évek óta nem merészkedtem a tüdőszűrő közelébe sem, mert félek, mi derülne ki. A vicces (inkább szánalmas) hogy kb. 15-16 évesen, amikor még "alig" cigiztem, megmérték egyszer a tüdőkapacitásomat, és már akkor is vészesen kevés volt az, amennyi levegőt ki tudtam egyszerre fújni. Azt mondták, a tüdőkapacitásom egy kisgyereké.... akkor most milyen lehet? Bele sem merek gondolni. Szóval ez már lassan nálam is élet-halál kérdése. Ha egyedül továbbra sem menne, akkor elmegyek arra a biorezonanciás bigyóra, vagy valami, de még az idén (sőt, lehetőleg minél hamarabb) le kell szoknom, és le is akarok szokni, ez így nem állapot!
Házi feladat :) Ha elég bátrak vagytok, számoljátok ki ti is, mennyi cigit szívhattatok eddig!!! Biztos nem lesz ennyire rémisztő, mint az enyém, de elgondolkodtató!!!!!

Még-

mindig engedtem a félelmemnek, és a nap felénél megint elmentem cigiért. Persze arra nem jöttem rá, miért olyan jó cigizni, nyilván mivel nem jó. De még mindig vagyok akkora idióta, hogy hagyom magamnak elhinni, hogy ez nekem kell. De arra nem jöttem rá miért. szóval még mindig gyáva nyúl vagyok. DE nem én vagyok a követendő, olvassátok el nyugodtan a könyvet, nem a módszer rossz, én vagyok túl öntörvényű, hogy betartsam az utasításait. Elegem van, de akkor sem adom fel, és akkor is nemdohányos leszek. Csak végre erőt kéne venni magamon, és eldönteni, hogy tényleg nem akarok cigizni. Szóval szurkoljatok, hogy bátor legyek!!!
Luky, este átküldöm a könyvet :)

A félelem miatt dohányzunk tovább!!!

Hát igen, ma is elfogott a félelem, így amikor már nem bírtam, elkezdtem olvasni újra a könyvet. Majd lementem cigiért. Aztán folytattam az olvasást. Döbbenet, de rájöttem, még mindig félek, hogy fogok mindent kibírni cigi nélkül? Hogy lesz bármi ugyan olyan élvezetes cigi nélkül? Ezért volt, hogy esténként újra, meg újra rágyújtottam. Mert féltem elengedni kedves "barátom", a cigi kezét. Féltem, hogy nem fog sikerülni. Aztán megint majdnem végig elolvastam a könyvet. Most vagy életem végéig félni fogok -egyrészt attól, hogy mi lesz velem cigi nélkül, másrészt attól, hogy mikor lesz valami komoly bajom (tüdőrák, szívroham, a ráncok....stb), vagy megpróbálok tényleg úrrá lenni ezen, és leszokni erről a drogról, hogy ne félelemben kelljen leélni hártalevő életemet, arra kárhoztatva, hogy mikor csap le az a bizonyos villám, vagy megpróbálok szembenézni vele, és elhinni, hogy meg tudom csinálni, és tényleg könnyű és csodálatos lesz, és hogy nem mondok le tényleg semmiről. Bevallom, még félek egy kicsit, igen, mert ezt teszi velünk ez a "csodaszer". Félelemben tart egy életen át, elhiteti, hogy mi ezt élvezzük, és szükségünk van rá. De ha belegondolunk, miért is van rá szükségünk? Mert beképzeljük, hogy az van, hogy mennyire segít, hogy ellazít, kitölti az unalmat, stb. Nem akarok félni, sem a kudarcól, sem a károktól, sem attól, hogy nem tudok leszokni. Ha belegondolunk, tényleg igaz, hogy csak képzeljük, hogy egy cigi majd orvosolja a bajt. Pl. megbukuk a vizsgán, oké, az első gondolat, most el kell szívnom egy cigit.... és rohanunk a dohányzó felé.....igen, elszívjuk, és megkönnyebbültünk.... de attól még az indexbe ugyan az az 1-es van beírva, ugye? tehát ezen nem segített.... és száz meg száz hasonló példa lenne rá. De ezt nehéz belátni, mert én magam is ebbe a csapdába estem újbó meg újból, hogy mi lesz velem, ha soha többé nem gyújthatok rá? Igazából annyi, hogy kapni fogok levegőt, érezni fogom az illatokat, nem kapok infarktust, sem agyvérzést, és a pénzem is megmarad. Szóval ezt nem láttam be eddig, hogy még mindig ennyire félek, de csak akkor maradnak meg a félelmeim, ha tovább dohányzom. De én nem akarok félni, szóval eldöntöttem, hogy szembeszállok a félelemmel, és megpróbálom a dolgot tisztán annak látni, ami: EGY DROGFÜGGŐSÉG, AMI MAGA OKOZZA A FÉLELMET, KÉTELYT, ÉS ÍGY TART EGY ÉLETEN ÁT MINDENKIT RABSÁGBAN!!!
u.i.: Luky, az e-mail címed add meg, hogy át tudjam küldeni a könyvet!!!! Pusz!

Betelt a pohár!!!

Szóval, reggel felkeltem, még volt 2 szál cigim. Elterveztem, hogy ezt a kettőt gyors elszívom a busz előtt (mentem anyuékhoz húsvétolni). Hát azt tudni kell, hogy mióta ezt a blogot írom (márc14.) reggel sose gyújtottam rá, előtte nagybagós koromban minden reggel 2-3 szálat étgyomorra a kávéhoz. Szóval elszívtam az elsőt, ittam előtte egy pohár vizet. Aztán éreztem, hogy nem jó a gyomrom, leizzadtam, a karjaim pedig olyan "hűvösek" voltak, mintha épp kiszállnék a borsmentás fürdővízből....és mentem is a wc-re rókázni. Hát a cigit hánytam ki, meg a vizet, mert ilyen ázottdohány-víz volt. Utána jobban is lettem. De egésznap ezen agyaltam, hogy nem túl emelkedett a nemdohányos lét öröme helyett (mert ugye a cigi elnyomása után örülni kéne, h elnyomtuk, én meg a wc-csészét ölelgettem, szóval most elszívtam a 2.-at.Se nem ízlett, se nem esett jól, végig imádkoztam, nehogy elrókázzam magam, és valahogy levegőt is alig kaptam. ilyen csodálatos a cigi a szervezetünknek. Remélem ezek után könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek.....

sajnos...

butább voltam, mint hittem, és még mindig dohányozgattam, de azt hiszem mostmár elegem van ebből, és tényleg nem engedek többet. Igazából tök szánalmas ez a dolog (mármint a cigi), és az, amit művel az emberrel, kösz, azt hiszem ez tényleg nem kellhet.... egyébként sajnálattal találtam meg a neten, hogy Allen Carr 2006.őszén meghalt tüdőrákban, de valószínűleg ez a passzív dohányzás miatt alakult ki (mert ugye a dohányzó embereknek tartott tanfolyamot)
Egyébként találtam a neten hang cd-t is a szerzőtől, és ha megint kudarcba fulladnék, megrendelem, nem drága, 2-3 ezer, és ezzel legalább álmomban is tudnám hipnotizálni magam :)
így-vagy úgy, de megszabadulok a cigitől, és kész :) már csak azért is, hogy ne ráncosodjak tovább :)))) de tüdőrákot sem szeretnék :) sem egyéb nyavaját, amit a cigi okoz..... szóval nem adom fel, meg hát, amíg nem kezdtem el olvasni a könyvet, eszem ágában sem volt leszokni, úgyhogy már ezsem rossz első lépésnek, hogy ennyire kívülről látom a dolgokat. Minden esetre, ha a könyv miatt 10millióan (nem vicc) le tudták tenni a cigit, fájdalommentesen, akkor miért én lennék, akinek előbb, vagy utóbb nem sikerül?!?! Csak az a baj, hogy még mindig hat az agymosás, és picit úgy érzem, szükségem van néha egy cigire, de ez is egyre jobban "gyógyul" a fejemben :) szóval, nem adtam én fel :)

Még....

...mindig büdös disznó vagyok, ezért úgy döntöttem, megint beleolvasok a könyvbe, ma vettem 1 doboz cigit, mert ez az 1-1 szál tényleg nem jó (a könyv szerint sem) így ma még bagózok ész nélkül, aztán egyszer s mindenkorra lerakom, ráadásul holnap bolondok napja, és mivel én is elég bolond vagyok :) legalább tényleg az én ünnepem lesz, a nemdohányzás ünnepe. Az volt a baj, h nem követtem a könyv utasításait, és én hülye szarul éreztem magam cigi nélkül...nem mindig, de még mindig féltem az ürességtől, szóval, hiába küzködnék 1-1 szálról nem lehet könnyen leszokni, mert az ember nem érzi olyan károsnak. Szóval a holnap az én napom, optimistább vagyok, mint valaha!!!!! Mindenkinek boldog április 1-et !!!!!Nekem az lesz :)

Randa drogos voltam....

.....és még mindig el-el szívtam azt a napi egyet. Nem annyira könnyű nemet mondani a hangnak. De előbb olvastam egy cikket a neten, miszerint a mentolos cigiről nehezebb leszokni, mert annak van íze (és nem olyan rossz, mint a sima cigi). De nem ezért nem írtam eddig, csak gyöngyöt fűztem, és ha elkap a hév, akkor fűzök megállás nélkül. Szóval ráébredtem, ha azt a napi 39-et nem szívom el, akkor azt az egyet is felesleges. Talán nem hagytam elég időt az agyamnak, feldolgozni a könyvben olvasottakat, nem tudom, de nem is érdekel, elég volt....épp elég ideig halogattam, a csak még ezt az egyet! Nem, én vagyok az erőssebb, és semmi szükségem erre a méregre. Egyébként hétfőn beültünk egy "kávézóba" barátnőmmel, természetesen dohányzó helyre, ő végig dohányzott mellettem, nekem pedig egyáltalán nem volt ingerem rágyújtani, szóval tényleg semmi hiányt nem szenved az ember társasági élete cigi nélkül. Ja, ma egyik kolléganőm azt mondta, ő nem akar leszokni, mert szeret dohányozni. Én is mindig ezt mondtam, ezt hittem, de elolvastam a könyvet, és rájöttem, nem akarok egy bagószagú tüdőrákos fáradt ráncos múmia lenni, és havonta rengeteg pénzt rákölteni, mert ha van esélyem, hogy változtassak, miért ne?!?!?! Nem olyan könnyű, de ha elég elszánt az ember, és elhiszi az ember, hogy erre tényleg nincs szüksége, akkor sikerülhet. És azt hiszem eddig ez volt a baj velem, hogy nem mertem "elugrani" teljesen, de mostmár nem hiszem, hanem tudom, hogy sikerülni fog :) Végre érezni a parfűmök vagy a frissen mosott ruha illatát, a kávé igazi ízét, az evést, MiNDENT!!!!!!!!!!! Szóval az eddigi elhatározásomhoz híven eldöntöttem, hogy kiröhögöm a hangot a fejemben (a "gyújts rá" hangot), és akkor is én nyerem meg a játékot!

Nemsoká éjfél............................................

Nemsoká éjfél, és hivatalosan is elkezdődik az első SZABAD hetem, cigi nélkül.....
a könyvre visszatérve, tegnap találkoztam két nagyon kedves régi ismerősömmel (akik szintén dohányoznak, a változatosság kedvéért) szóba hoztam ezt a nemdohányos témát, és előjöttek a "racionális " magyarázatok (amit a könyv szerint minden dohányos kitalál magának, hogy miért is dohányzik): már úgyis mindenki leszokik, ettől leszünk különlegesek, meg hogy valamitől meg kell halni.....én is mindig ezt mondtam. De minek haljak meg fiatalon, betegen, ráncosan, és még egy csomó pénzt is költsek rá ?!?!?! Ezt is jó volt hallani, mert így még jobban átlátom, hogy is működik ez az egész.... mivel pocsék dolog, büdös, és mindenki tudja, mennyire káros, kell keresni valami ésszerűnek tűnő magyarázatot, hogy megmagyarázzuk, miért is van szükségünk erre a "csodaszerre", ami, ha idegesek vagyunk, úgy megnyugtat (közben épp ettől leszünk még feszültebbek), ha meg unatkozunk, úgy feldob... (most akkor megnyugtat, vagy feldob,?!?! máris nem stimmel a dolog) meg persze a mi "kedves" támaszunk..... Ha belegondol az ember, a legtöbbször nem is esik jól, csak szívjuk, mintha muszály lenne, mert valami miatt (ez a kedves mumus a szervezetünkben, a könyv bestiának nevezi) úgy gondoljuk, el kell szívni, mert összeomlik a világ, ha nem tesszük. De ha folyton azon kattog az ember agya, hogy mikor tud már elszívni egy cigit, akkor mi is ebben a pihenés, vagy a segítség, ha éppen ez hátráltat, hogy a legegyszerűbb dolgokhoz is cigi kell, mert anélkül mit sem ér egy kávé, vagy bármi.... Szóval ez tényleg lelki függőség, mert a testi függőség az agyunkba véste, hogy KELL. De nem kell!!!!!!
Például ha valami miatt mondjuk idegesek leszünk, mondjuk elromlott a tv, rágyújtunk, mert az biztos segít, de könyörgöm, attól még az a nyomorult tv nem javul meg.......... Szóval ezeken érdemes elgondolkodni, tudom, hogy nem egyszerű, meg tényleg, bár fájdalmat nem érez az ember az elvonási tünetektől, de a hang nagyon erősen kiabál : "Szívj el egy cigit". És ilyenkor örömmel kéne arra gondolni, hogy végre nem dohányzunk, és nincs többé rá szükségünk, de nehéz nemet mondani a hangnak, és némi üresség is tapasztalható, de ha pozitívan állunk hozzá, hogy igenis sikerül, és tényleg megpróbáljuk ezt élvezni, hogy ezek már csak a végső segélykiáltások a fejünkben és aztán éhenhal kis barátunk, akkor könnyebb. Nekem egyébként az esték a nehezek, este volt mindig az az 1-1 cigi, mert esténként sokkal többet cigiztem, meg addigra már fáradtabb, nyűgösebb vagyok, és nehéz megtartani a reggeli lelkesedést. Még erre ki kell találni valamit, hogy tényleg örömmel mondjam magamnak : nem, nekem erre soha többé nincs szükségem, mert végre nem dohányzom....
Meglátjuk, majd azért leírom, ha erre is találok módszert, mert az okos ember a más hibájából tanul. Abban totál biztos vagyok, hogy erre soha többet nem akarok pénzt kiadni, csak mint már írtam, sajnos nehéz eset vagyok, és a saját dolgom is megnehezítem.....

A legvégső elhatározás...sőt több annál

Ma is elgyengültem, rágyújtottam, úgy látszik, még mindig nem oszlott el az agymosás, és én bolond még mindig azt képzeltem, a cigi nyújthat valamit... ezért újra nekivágtam a könyvnek, és átrágtam magam a szükséges részeken. Az útmutatáshoz híven ismét elszívtam az utolsó cigarettát. aztán tovább olvastam a segédrészt. Megértettem, hogy tényleg a drog miatt hittem azt, hogy nekem erre még mindig szükségem van, pedig tényleg nincs. Ez egy hatalmas csalás.... Szóval azt is eldöntöttem, hogy nem elégszem meg azzal, hogy én magam kigyógyuljak a betegségből, és agymosásból, hanem megpróbálok más dohányosokat is kivezetni erről a tévútról. Egyrészt azért, mert sajnos a legtöbb barátom dohányos, másrészt azért, mert ha már gyerekjóléti szolgálatnál dolgozom, kutya kötelességem ezt megosztani a fiatalokkal, és akár gyerekekkel is, akik előbb utóbb kipróbálnák, hogy menők legyenek, vagy hogy befogadják őket a többiek...mert hát én is ezért szoktattam rá magam, hogy ne legyek a "kocabagós" a nyárimunkán a gyárban, mert a barátaim a szünetben mindig kimentek rágyújtani....
Szóval Andi, Melinda, Sziszi, Petra ..... (túl sok dohányos barátom van, nem sorolnék fel mindenkit), készüljetek fel, megtérítelek titeket :) nem kell FÉLNI!!!! nem fog fájni :)

O-szál cigi

Sziasztok!
Amióta utoljára írtam, nos, már több, mint másfél napja, azaz csütörtök óta egy szálat sem szívtam el. Egyre kevésbé jut eszembe. Mondjuk tegnap este nagyon nyűgös voltam, meg fáradt és nagyon rágyújtottam volna, de nem, nem engedtem, hiszen nem is én akarok rágyújtani, csak a mumus a fejemben, aki éhes, mert hiányzik neki a nikotin, ő akarja ezt. Szóval nem gyújtottam rá. Haljon csak éhen minél hamarabb, és akkor nem lesz hang a fejemben. És még mindig nem tapasztaltam semmilyen elvonási tünetet, nem fáj semmim, a túlzott nyugalom is elszállt, de a túlzott unalom is. meg lehet szokni, hogy nincs cigi, és akkor már nem minden második mozdulat a cigi után nyúlás, csak mondjuk minden huszadik. És persze, ezerszer gondolok rá, ezt nem lehet kiküszöbölni, de nem igazán zavar. Próbálom elképzelni ilyenkor, hogy mi is lenne, ha most rágyújtanék, és akkor rájövök, hogy semmivel nem lenne jobb. Mert ugye, mikor ezeket a napi 1-1 szálakat szívtam csütörtökig, már nem olyannak éreztem a cigi ízét, mint előtte. Pont olyan volt az íze, mint az első szálaké, a hozzászokás előtt..... keserű, forró, és az a nagyon fura utóíz... tényleg mint egy csapda, amikor már megszokjuk a cigit, finomnak érezzük, de ez csak egy álca, a mumusunk álcázza finomnak, mert hát a nikotin az kell.... és kell...és kell.... közben meg jól át vagyunk verve, nem is olyan ízű a cigi, mint amilyennek hisszük. Szóval ajánlom a leszokni vágyóknak, hogy hagyjanak ki egy kis időt, és próbálják ki, mennyire más az íze.......

Így jártam.....

Sziasztok!!! Hát, az igazat megvallva még mindig ott tartok, hogy 1-1 szálat elszívtam naponta. A munkában megállom, sőt nem is hiányzik, még a reggeli kávé is jól megy, csak a munkából hazaérve nem megy még megállni. Már este sem hiányzik, tv-zés közben, tegnap egyszer sem nyúltam a hamutál felé, szóval szépen, fokozatosan megszokom, hogy nincs. Az az 1-1 szál is pocsék ízű volt, és most jutottam el oda, hogy alig várom, hogy ez a méreg kiürüljön a szervezetemből. Nálam valószínűleg azért nem működik így hirtelen, mert nagyon önfejű és makacs vagyok, és több idő kell, hogy belássam a könyvben írtakat, és érezzem, hogy igaz. MERT IGAZ! Fizikailag mostmár az a nagy unalom is elmúlt, és a túlzott nyugodtság is csak az elején volt fura, meg hát mindig akad, ami felidegesítse az embert :)
De sokkal jobb, már kezdem érezni a szabadságot, és most jutottam el oda, hogy telljesen ezt akarom. Meg kellett tapasztalnom, hogy a cigi tényleg nem nyújt semmit, és ha már így is elviselhető a reggeli kávé (korábban legalább 3 szálat elszívtam a kávéhoz, plusz 1-et a buszmegállóban ....
Tényleg jó érzés, és egyre kevesebbet gondolok rá!!!! Úgyhogy csak bátran! Olvassátok el a könyvet, és mint én is igazolom, nem mindenkinél hat azonnal, de hat!!!! És igaz, amit benne írnak! Mintha sokkal tisztábban látnék mindent, és sokkal jobban tudok örülni mindennek. Mindig úgy éreztem magam az utóbbi időben, mintha egy rémálomban lennék, és nem is ébrednék fel igazán, csak félálomban tengettem a napjaimat, és most kezdek felébredni.........

Hibázni emberi dolog

Sziasztok! Hát, meg kell valljam, még mindig félek, nem megy ez egykönnyen, megint rágyújtottam, nemrég. A munkában kibírtam, reggel mondjuk fura volt a kávé nélküle, de nem volt rossz, sokkal jobban megbirkóztam a papírmunkával is. De megint rosszul lettem, végig sem szívtam.... egyébként még így is büszke vagyok magamra, hiszen ma is nagy dolgot vittem véghez: 40-50 szál helyett nem egészen egyet.... szóval, ha így haladok, akkor hamar 0-lesz a napi adag! Egyébként köszi a bíztatást!
Egyébként a nagy fene elvonási tünetekről ennyit: nincsenek!!!!!!!!!!!! Nem fájt semmim, éhesnek sem éreztem magam. A kis hang a fejben szól, fizikailag csak az volt fura, hogy az idő mintha sokkal lassabban telne, kibírhatatlanul lassan (időhiányosoknak ajánlanám :)), és nyugodt voltam, túl nyugodt, ilyet már rég nem éreztem. Hiányérzetem volt, de ez a megszokási rutin szerintem apránként leépíthető, én is már az elmúlt néhány napban sokat javultam, ritkábban keresi a kezem (mostmár csak keresné...) az öngyújtót..de ez átszoktatható.
Ja, a módszerről annyit, hogy inkább még kétszer elolvasom a könyvet, ha bizonytalan vagyok, mert kutakodtam a neten, és ugyanerre a módszerre építve tartanak tréninget, 30-60 ezer forintér!!!!!és a leírás szó szerint a könyvvel egyenértékű!!!!
Szóval inkább kinlódok itthon, meg bele-bele olvasok a könyvbe, mert már így is elértem egy nagyon nagy javulást, minthogy ennyit fizessek érte, hogy más mondja ezt nekem. én amilyen makacs vagyok, úgysem hiszek senkinek, csak magamnak....

Bűnbeesés, avagy az utolsó rúgás

Igen, mivel ez egy őszinte blog lesz, szóval, engedtem az utolsó kísértésnek, de ez kellett!!! Most bárki gondolhatja, hogy gyenge vagyok, de ez az utolsó lökés még kellett. Szóval, jó pár órára rá, engedtem a kísértésnek, meggyújtottam a cigit... de ez kellett a végső undorhoz... szóval, mostmár tudom, milyen borzalmas, undorító érzés hosszabb idő után rágyújtani (igen, nekem ez hosszú idő, mivel állandóan bagóztam). Ez nekem tényleg nem kell, hányingerem és fejfájásom lett tőle, szédültem, de ez annyira szörnyű érzés!!! Ez tényleg kell valakinek? Nem!!!! Ezek után inkább elviselem a kicsit uncsi napokat, mert igen, valóban unatkoztam, de ez inkább azért van, mert ma márc. 15-van, tehát nincs nyitva semmi, a tv-ben uncsi a műsor, szóval egyébként sem tudnék nagyon mit csinálni. Valóban kicsit üres érzés volt ma, hogy nem dohányoztam, de ez után a cigi után, amit inkább túlélni kellett, minsem élveztem volna, hogy megkapja az agyamban lévő mumus a nikotin-adagját. Szóval ez most kellett, mert inkább elviselem azt a max 3 hétig tartó elvonási periódust, mintsem mégegyszer ezt a borzalmat. Így könnyebb lesz megküzdeni az elvonási tünetekkel. Már rájöttem az egyikre: egy kicsit tompának érzem magam, és mintha zsibbadna a lábam, kezeim, olyan fura érzés, mintha kicsit nem lennék magamnál. De ha hiszitek, ha nem, a cigi ezt nem mulasztotta el. Szóval, mint minden drogfüggőségnél (mert a cigi is az, a nikotin is kábszer, ami ráadásul a leggyorsabban okoz függőséget)egyre több kéne a "mumusnak" az agyamban (és a testemben), hogy fenntartsa azt az állapotot, amit a mázlista nemdohányos egyébként minden segédeszköz nélkül érez!!!
Szóval ez tényleg nem kell, inkább elviselem ezeket a csekély, és inkább furcsa, mintsem fájdalmas elvonási tüneteket, minthogy ebben a csapdában ragadjak életem végéig, és a cigi rabja legyek!!! Nem!!!! Szabad vagyok, és mivel mindennek ára van, inkább legyen pár napig egy kis hiányérzetem, némi unalommal és kételyekkel fűszerezve, hogy utána teljes, egészséges NEMDOHÁNYOS, SZABAD életem legyen!!! Ahogy a könyv fogalmaz, nem a nemdohányosnak hiányzik valami, hanem szegény dohányosnak!!!! Szóval, ki olyan bátor, és tart velem?

Búcsú a cigitől.....

Szóval.....megtettem....követve a könyv utasításait, és odafigyeltem minden slukkra, hogy telik el az ocsmány füsttel a tüdőm, és tudatosítottam magamban, hogy nekem erre nincs szükségem.. (kinek van????), és hogy abszolút nem mondok le ez által semmiről.... (csak a büdösről, a krákogásról, a fulladásról..stb.)....és megpróbálok örülni ennek a döntésnek. Mert hát ez lenne a lényeg, hogy ne az akaraterővel akarjunk leszokni, mert az általában azért vezet kudarchoz, mert azt hisszük, valami nagyon jó dologról kell lemondani, és ezért minden percben túlélni akarnánk, és vágyódunk utána tovább.... de ez nem lemondás, és az életet nem túlélni kell cigi nélkül, hanem csak élni tovább.... :)))) és nem vágyódni a nr.1. killer-re, hanem örülni, hogy megszabadulhatunk tőle...
Szóval nemdohányos létem első óráiban egész jól érzem magam! Még a körmeimet is kilakkoztam (egyrészt lefoglalja a kezeket, másrészt már nem fogja besárgítani a cigi a lakkot..), amit már évek óta nem tettem. Na nem mondom, a kávézásnál hiányérzetem volt, és nyúltam volna a cigi után, de leesett, hogy ez már köszi nem kell, és megittam anélkül, hogy rágyújtottam volna!!!!! Szóval, Melinda barátnőmnek pedig ajánlom figyelmébe ezt a könyvet, csak 108 oldal, nem sok, én egy hét alatt átrágtam magam rajta :) meg hát, mit veszthet az ember??????
Egyébként azt még le sem írtam, miért döntöttem a leszokás mellett!!! Mindent figyelembe véve (betegségek, pénz, ....) a könyv nem ír le egy nagyon fontos szempontot, a korai öregedést.
Az elmúlt két évben kezdtem el észrevenni, hogy a bőröm rohamosan öregszik (még csak 24 vagyok..), és a drága szemránckrémek sem túl hatásosak... igen, lányok, ez fontos szempont, mivel most még helyre állhat a bőröm, és a tietek is, ahoz még elég fiatal vagyok, és nem akarok egész életemben attól rettegni, hogy 10-20 évvel öregebbnek nézek ki, mint valójában vagyok.... mert ugye ez is fontos :)))) Szóval, hajrá mindenkinek, aki le akar szokni, okot mindenki talál rá!!!!

A módszerről

Szóval, annyit tudnotok kell, hogy 24 éves vagyok, ebből már 10 évet dohányzással töltöttem..... reggel, délben, este, ha unatkoztam, ha ideges voltam, a buszmegállóban, a kávéhoz, szóval szinte mindig dohányoztam. Eszemben sem volt leszokni, míg a nővérem el nem ment arra a mágneses kezelésre (nem tudom pontosan mi a neve), ami leszoktatja a szervezetet a nikotinról.... és ő ajánlott egy könyvet: Allen Carr-Végre nem dohányzom.... Szóval, gondoltam, mit veszíthetek, hát elkezdtem olvasni. A lényege annyi, hogy a könyv végére érve el kell határozni, hogy nem akarunk többet dohányozni, és rájönni, hogy ez igazából nem lemondás. A könyv szerint ez csak egy drogfüggőség (és milyen igaz). Nem csak a káros hatásokról ír, mert azt már mind tudjuk, hanem arról, hogy a félelem miatt nem tudunk leszokni, mert félünk, hogy mi lesz utána. Meg kell valljam, azért én még mindig félek... Szinte nem is emlékszem, milyen volt nemdohányosnak lenni....
És persze a könyv végére értem, és már sajnos nem az első "utolsó " cigarettámon vagyok túl, még kicsit motoszkál bennem, milyen jó is a kávé-cigi kombináció, ami a fősuli alatt mélyen belénk ivódott a vizsgaidőszakokon, igaz, Andi barátnőm......?!?!
Szóval gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és mivel a módszer szerint elvileg nagyon egyszerű leszokni, gondoltam megosztom veletek a mindennapi tapasztalataimat, hogy tényleg könnyű-e....
A könyv szerint (azért hivatkozok folyton a könyvre, mert más módszert nem ismerek) kb 3 hét kell, hogy a szervezet nikotin-éhsége megszűnjön, de ez az elvonási időszak sem jár különösebb fájdalommal....
Hát, majd kiderül..... Szóval, most megyek, elszívom a ténylegesen utolsó cigarettámat, és utána bele vetem magam a nemdohányzó életbe.....