"Nem remélni, hanem...

...tudni kell, hogy vége a dohányzásnak", ezt a fontos utasítást hagytam figyelmen kívül a könyvből, és hagytam magamnak, hogy előre félje, mikor milyen alkalmat (pl. múltkor, Luki, amikor mentem hozzátok)hogy fogom kibírni cigi nélkül, és szinte már előre eldöntöttem, hogy úgyis rágyújtok majd, de utána leszokok. Igen, egy dohányosnak ilyen félelmeket okoz a cigi. Már előre nem engedtem magamnak, hogy örüljek a nemdohányzásnak, mert már előre betápláltam az agyamba, hogy ez vagy az nem lesz olyan jó cigi nélkül. Azt kell eldönteni, hogy nem félünk tovább. Hiszen olyan ok egy dohányosnál mindig történik, ami miatt rá kell gyújtani (rossz hír, jó hír, vagy csak egy kávé) szóval, ha előre attól rettegünk, hogy ma jó, és boldog nemdohányos vagyok, de mi lesz holnap ha ez meg az lesz, akkor már eleve kudarcra van ítélve a leszokási kísérlet. Szóval megint beleolvastam a könyvbe, már rég tettem ezt (kb. két hete), és most úgy döntöttem, ha szenvedek, ha nem , elszívtam az utolsó cigit ma, és nem érdekel mi lesz, mert tudom, hogy csak nyerhetek vele, egyszerűen nincs szükségem a dohányzásra (igazából senkinek sincs) és ha kell, naponta ezerszer mondom el ezt magamnak. Hiszen okok mindig lesznek, amikor rá kéne gyújtani, de ha ettől rettegek, sosem tudok leszokni, és élvezni a nemdohányzás örömeit. Eddig úgy álltam hozzá, mintha valami rettenetes hatalmas dolgot kéne tennem, ami majd nehéz lesz, de ezzel csak magamnak nehezítem meg, mert bár tényleg óriási dolog letenni a cigit, de pozitív értelemben, és nem kell mindent ennek alárendelni, csak tovább kell lépni, mintha mi sem történt volna. Én valahol legbelül tragédiaként kezeltem, de ha elhisszük, hogy könnyű, akkor lesz tényleg az. Ha előre rettegünk, hogy mennyire nehéz lesz (én pl. órákig nézegettem az elektromos cigiket a neten, hogy hátha nem sikerülne, akkor veszek olyat), mert ezzel azt üzened az agyadnak, hogy úgysem fog sikerülni. Egyszerűen csak élni kell tovább, nem előre a túlélési stratégiákat kidolgozni, mert azzal csak aláássuk a módszer lényegét, azaz az igazságot: KÖNNYŰ LESZOKNI A DOHÁNYZÁSRÓL, CSAK SAJÁT MAGUNK NEHEZÍTJÜK MEG!!!!!!
Szóval most úgy döntöttem, tojok a cigire, és nem hagyom, hogy ő uralkodjon rajtam, csak élek tovább, és elviselem azt a max. 3 hét elvonási periódust, és megpróbálom élvezni azt, hiszen ez nem egy szörnyűség, ami megnehezíti hátralevő életünket, hanem egy csodálatos dolog, ami jobbá tesz mindent. De ha az ember csak ül, és sopánkodik, hogy úr Isten, most mi lesz velem, akkor sosem lesz jobb. Egy kis elvonási-játékot (a gyújts rá érzést) el kell viselni, sőt, akár örülhetünk neki, mert ez azt jelenti, hogy a nikotin ürül, és haldoklik a "bestia"