Randa drogos voltam....

.....és még mindig el-el szívtam azt a napi egyet. Nem annyira könnyű nemet mondani a hangnak. De előbb olvastam egy cikket a neten, miszerint a mentolos cigiről nehezebb leszokni, mert annak van íze (és nem olyan rossz, mint a sima cigi). De nem ezért nem írtam eddig, csak gyöngyöt fűztem, és ha elkap a hév, akkor fűzök megállás nélkül. Szóval ráébredtem, ha azt a napi 39-et nem szívom el, akkor azt az egyet is felesleges. Talán nem hagytam elég időt az agyamnak, feldolgozni a könyvben olvasottakat, nem tudom, de nem is érdekel, elég volt....épp elég ideig halogattam, a csak még ezt az egyet! Nem, én vagyok az erőssebb, és semmi szükségem erre a méregre. Egyébként hétfőn beültünk egy "kávézóba" barátnőmmel, természetesen dohányzó helyre, ő végig dohányzott mellettem, nekem pedig egyáltalán nem volt ingerem rágyújtani, szóval tényleg semmi hiányt nem szenved az ember társasági élete cigi nélkül. Ja, ma egyik kolléganőm azt mondta, ő nem akar leszokni, mert szeret dohányozni. Én is mindig ezt mondtam, ezt hittem, de elolvastam a könyvet, és rájöttem, nem akarok egy bagószagú tüdőrákos fáradt ráncos múmia lenni, és havonta rengeteg pénzt rákölteni, mert ha van esélyem, hogy változtassak, miért ne?!?!?! Nem olyan könnyű, de ha elég elszánt az ember, és elhiszi az ember, hogy erre tényleg nincs szüksége, akkor sikerülhet. És azt hiszem eddig ez volt a baj velem, hogy nem mertem "elugrani" teljesen, de mostmár nem hiszem, hanem tudom, hogy sikerülni fog :) Végre érezni a parfűmök vagy a frissen mosott ruha illatát, a kávé igazi ízét, az evést, MiNDENT!!!!!!!!!!! Szóval az eddigi elhatározásomhoz híven eldöntöttem, hogy kiröhögöm a hangot a fejemben (a "gyújts rá" hangot), és akkor is én nyerem meg a játékot!